Kispál András Velőrózsák néven futó új zenekara halálosan unalmas. Pedig kíváncsian vártuk, mert nem ártana találni valamit a Kispál és a Borz helyére, de nem ők lesznek azok.
Ellenben teljesen véletlenül odakeveredtünk egy másik koncertre, akikről fogalmunk sem volt, hogy kicsodák. Kis színpad, kevesen voltak, és látszólag senkinek sem volt fogalma arról, hogy mit is látunk. Hallunk. Aztán egyszer csak felismertem a Liviust. A Quimby Varga Liviusát. Meg aztán a Quimby dobosát is beazonosítottuk, de valójában Livius miatt maradtunk. Mert hát ő kolléga. Nem hiszem, hogy valaha is dolgozott pszichológusként, de akkor is az. A kari könyvtárunkban olvasható a szakdolgozata, nem meglepő módon szerhasználó fiatalokról írta. A koncert végére kiderítettük, hogy ez így a Marlboro Man nevű formáció volt, és amúgy zseniálisak. Nagyon profik, lazán cserélgetik a hangszereket koncert közben. A zenéjük pedig szórakoztató, szóval meg vannak jegyezve.
Az est fénypontja azért persze mégis csak a Vad Fruttik volt, ez nem lehetett másképp. Még mindig nagy a szerelem, pedig sose voltam még ennyire józan VF koncerten, mint tegnap este. Írhatnék róluk sokat, szépet, mélyet, velőset, de van, amit nem kell túlmagyarázni.
