Nem tagadom, viszonylag ritkán jutok oda, hogy itt blogoljak. Ennek biztos sok oka van, de most csak egyel takaróznék: máshol élem ki blogolási késztetéseimet.
Mert lelkesek vagyunk. Négyen, lányok, pszichológusok, reklámokról. Pusztán lelkesedésből, főleg a saját szórakoztatásunkra. Visszasírjuk azt az egyetlen félév reklámpszichológiát. Így kompenzálunk. (Ott más néven futok, mert azt a blogot nem akarom ehhez kötni (csak ezt ahhoz), de nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon akik itt olvasnak, azok odaát vajon rám ismernek-e.)
Sok téma ott vész el. Van valami, amit meg akarok írni, hirtelen felindulásból elkövetek róla pár mondatot tumblin, aztán már úgyse születik róla rendes poszt.
Ettől függetlenül él és élni fog ez a blog, mert vannak dolgok, amiket szívesebben írok meg szépen, nagyban.
