Új szuperképességemet fedezhettem fel a napokban, és azt a nevet adtam a jelenségnek, hogy "Alteregora iszom magam". Sok külső körülmény kellett hozzá, de nem megismételhetetlen.
Elsősorban alkohol, nyilván, nem kevés, mondjuk egy vodka akció. Aztán a zene, fontos, hogy olyan legyen, mint az Alterban. És a társaság: rengeteg legyen a pasi. Ezen tényezők együttállása tegnap este az Old's Clubban valósult meg. A zene mindig rendben van, az alkohol olcsó, és tekintve, hogy a BME-s gépész (?) koli aljában található a hely, nincs hiány pasikban.
A mutatványom pedig abban áll, hogy megfelelően tudatmódosult állapotban, jó zenére tombolva, figyelgetve körülöttünk az embereket, hirtelen felismerem, hogy hát ők mind buzik! (Azért szerintem annyira nem meglepő ez a következtetés ennyi egymással táncoló félszeg pasit látva.)
Ily módon megvilágosodva pedig elkezdek velük ennek megfelelően viselkedni, és úgy bulizok, ahogy egyébként csak az Alteregoban engedem meg magamnak. Ott normális, hogy a srácokkal egész este egymás nyakában lógunk, rengeteg a fizikai kontaktus, és bárkivel táncolhatok következmények nélkül. Gondolom nyilvánvaló, hogy mindez kissé máshogy hathat egy hetero közegben - minimum a ribanc jelzővel illetném a mutatványt.
Persze meg lehet fejelni még azzal a dolgot, hogy nincs meg minden részlete az éjszakának, de szerencsére a barátaim felvilágosítottak, hogy több sráccal is közelebbi kapcsolatba kerültem - mindenképpen közelebbibe, mint szerettem volna. Vagyis akkor persze akartam, de engem átvertek. Nekik buziknak kellett volna lenniük. Azt is elmesélték, hogy az egyik fiatalemberrel elmélyült beszélgetést folytattam a folyosón - sajnos nem tudom, miről, de még inkább sajnos, hogy el tudom képzelni. Gondolom a tánctéri produkciónk után próbált volna mélyebb ismeretséget kötni, én meg feltételezem, döbbentem közöltem vele, hogy "dehát te buzi vagy!". Tessék, tönkretettem egy embert. Biztos ilyen szociálisan visszamaradott mérnökpalánta volt, kezdte magát istennek érezni, erre én meg visszajelzek neki egy ilyet. Visszaadom a diplomámat.
Mikor hazafelé indultunk fél hat magasságában, még búcsúzóul megvigasztaltam egy srácot, akiről úgy véltem, hogy éppen összeveszett a pasijával - valószínűleg a haverja volt, és csak elköszöntek...
Pár nap múlva valószínűleg már én is csak nevetni fogok ezen, de most még meglehetősen szörnyen érzem magam. Próbáltam elmagyarázni a többieknek, hogy mi történt, de nem jutottak túl azon, hogyha egyszer azt hittem mindenkiről, hogy buzi, akkor miért táncoltam velük úgy...
