Ma kezdett a festő, pár héten belül végzünk a költözéssel. Egyre közelebb az esemény, és bár még mindig biztos vagyok benne, hogy a létező legjobb házat találtuk meg, mégsem olyan jó belegondolni abba, hogy már soha nem fogunk ott lakni, ahol most. Nyilván. De szerettem. 21 évig laktunk ott, hozzá tud nőni az emberhez a hely. 

A hétvégén először álltam a teljesen kipakolt új ház nappalijában, amikor az utcáról meghallottam egy tejes kocsi hangját. A régi környéken is van ilyen, házi tejet árul, és hangos tehénbőgéssel jelzi közeledtét. Az új háznál nem csak bőg a kocsi, de egy gyerekkórus a Boci, boci tarkát is énekli. Éppen azt a sort ismételgették, hogy "Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni".

Hát oda megyünk.