Mostanában rajongója lettem A salemi boszorkányoknak. Mármint a filmnek. Egész pontosan a '96-os verziónak, bár igazából fogalmam sincs, létezik-e egyéb feldolgozása a témának. Néhány hónapja teljesen véletlenül néztem meg a filmet. A darabot ismertem persze korábbról, szerettem, olvastam eredetiben is.
Hogy a film miért fogott meg annyira, nem igazán tudom. Talán Daniel Day-Lewis miatt, de lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert mégiscsak Arthur Miller.
Van a filmben egy mondat, amitől nem tudok szabadulni. Először nagyon megdöbbentett, aztán gondolkodtam rajta sokat, és végül csak imádom. A filmnek még viszonylag az elején hangzik el, ez az első kétszemélyes párbeszéd férj és feleség között, amit így kezd John Proctor:
Tele a mező virággal, vághatnál, olyan a ház mint télen.
Érted, hogy ez mi? A XVII. századi Massachusettsben élő farmer, John Proctor, azért baszogatja az asszonyt, mert nincs a házban friss virág...
Utánanéztem, az eredeti drámában ez nincs benne, de a film forgatókönyvét is Arthur Miller írta, szóval azért mégis csak tőle származik. Imádom.
