Közben a kötelező szakmai gyakorlatom is telik, és bár 20 nap elvileg az egész, egy örökkévalóságnak tűnik - főleg azért, mert egy héten csak 2 napot vagyok ott.
Van egy alapértelmezett főnököm (A főnök), aki most két hétig világot lát, ezért átmenetileg megkaptam B főnököt. Amióta B főnökkel dolgozom feleannyira gyűlölöm a helyet, a munkát. Ma 3 órával tovább maradtam bent. A főnöknél ez fel sem merült. Bár az is igaz, hogy A főnök mellett egy idomított majom feladatait végeztem, B főnök viszont igazi projekteket bíz rám, amit úgy oldok meg, ahogy jónak látok, és utána prezentálom neki a munkám, amit együtt értékelünk. Na ez gyakorlat, ebből lehet tanulni. Abból kevésbé, hogy 300 oldalas tanulmányokat korrektúrázok.
Ja, és B főnök 2 nap alatt többet tett a munkahelyi szocializációmért mint A főnök 1 hónap alatt. Értem, hogy csak átmenetileg vagyok itt, és biztosan nem is fogok maradni, és minden ilyesmi, de nyilván hatékonyabban tudok feladatot megoldani, ha egyáltalán tudom, hogy kik vannak körülöttem, ők mire használhatóak.
Mondjam ki, hogy A főnök közgazdász, B főnök pedig pszichológus? És nem szimplán arról van szó, hogy B főnökkel egy nyelvet beszélünk. Még mikor kezdtem, A főnök kérte, hogy jelezzek majd vissza neki a vezetési képességeiről, a gyakornoki program működéséről. Még nem döntöttem el, hogy a, leszarom; b, javaslom hogy mostantól B főnökhöz tartozzanak a gyakornokok; c, valahol a kettő között.
(ma ilyen régóta megírandó posztok pótlása volt soron)
