Talán most már tényleg. Úgy néz ki, hogy ennek már meg kell lennie. Jópár évvel ezelőtt kezdtük el otthon árulni a házat. Ez ilyen béna, hogy otthon, mert már 5. éve nem élek ott, de attól még otthon. Szóval akkor kezdtük el árulni, amikor már öcsém is végzős volt gimiben, és úgy nézett ki a dolog, hogy akkor nemsokára már csak Anya fog ott lakni, egy embernek meg annyira nem praktikus a két szintes, 6 szobás ház. Aztán mégis úgy alakult, hogy öcsém is otthon maradt, de attól még mindig fejenként 3 szoba jut mindenkire. Akárhogy számolom, ez valamikor 2008 végén lehetett. Azóta voltak érdeklődők, hol több, hol kevesebb, hol komolyabb, hol kevésbé komoly. Tavaly tavasszal jött egy fiatal pár, nagyon megtetszett nekik, akarták mindenképpen. Ahhoz, hogy meg tudják venni, el kellett még adniuk egy lakótelepi lakást, de akarták mindenképpen. Azóta elvileg arra várunk, hogy nekik sikerüljön eladni.
Most szombaton éppen teljes pánikban voltunk otthon Anyával, 10 főre főztünk ebédet, alig néhány félét. Ebben a hangulatban, pontban 11-kor csengettek. Kimentem, kedves kis család áll a kapuban, hogy jól tudják-e, hogy eladó ez a ház. Hát jól tudják. Mert ők itt laknak a környéken, és hallották, és őket érdekli. Az mondom szuper, de most? Hát most. Szerintem mégis inkább holnap. Persze holnap is jó.
Vasárnap pontban 11-kor megérkeztek ismét. Egy fiatal pár, meg az egyiknek a szülei. Bejött nekik nagyon a ház. Először azt hittem, a két generáció akar összeköltözni, azért keresnek ilyen nagy házat, de nem, csak a fiatalok akarnak szaporodni. Még nem döntöttek, de eléggé lelkesek voltak. Ez volt vasárnap.
Hétfőn jött egy email a régi pártól. Még mindig nem tudták eladni a lakótelepi lakást, de májusra anélkül is meglesz a pénzük. Úgy néz ki, ők akkor biztosan megveszik. Én azt mondtam, hogy akkor az újaknak csak akkor adjuk oda, ha többet ajánlanak érte. Ugyanazért a pénzért inkább adnám azoknak, akik már egy éve erre gyűjtögetnek. Még ha ez nem is egy gazdaságilag megalapozott döntés. Szóval most vagy tényleg megveszi valaki, vagy két szék között a földön végezzük. Mindenesetre újra elkezdtünk házakat nézegetni, ha már elhangzottak ilyen varázsszavak, hogy "május végi költözés".
Volt egy szívem csücske, de nyilván, az már régen volt, sehol nincs már az a ház. Úgyhogy újra beleástam magam a keresésbe, és van új szívem csücske. Egy szó: zsalugáter. Tudom, tudom, ez nem lehet szempont, pedig igenis az. A ház minden elvárásunknak megfelel, tökéletes a beosztása, a mérete, az ára, az energiatakarékos fűtési rendszere, minden. És akkor még mellékesen megemlít egy ilyet, hogy zsalugáter, és akkor én már döntöttem. Pedig még nem is láttam. Najó, azért kicsit gyanús a dolog, egy dolgot véletlenül sem részletez az egyébként nagyon részletes hirdetés: a város mégis melyik csücskében van ez a csoda, mert ha tényleg ennyibe kerül, akkor valószínűleg egy putri közepére húzták fel. De remélem, hogy nem. Csak tökéletes lehet, ha még zsalugáter is van rajta... (Kell valami plusz, hogy a sok kb ugyanazt nyújtó házból egy az igazi lehessen, még akkor is, ha nekem az már kevésbé lesz otthon.)
