Az előző lakótársam pasija pont egy éve küszöb alatt* költözött be. Mire észrevettem, hogy nem ketten, hanem hárman élünk együtt, addigra már késő volt bármit is tenni. De úgy gondoltam, hogy tanultam az esetből, és még egyszer ilyen nem fog előfordulni.
Nehéz ám meghúzni a határt. Mert ugye ha hoz egy fogkefét, akkor az simán csak praktikus, nem akadsz ki rajta. Ugyan ez a helyzet a tusfürdővel is. De a kedvenc "reggelente ebből szeretem a kávét" bögre felbukkanása a konyhában már intő jel lehet.
Mikor pár hete beköltözött az Idegen, vele is tisztáztam a dolgot: nincsenek véletlenül beköltöző barátnők. Megígérte, hogy nem lesz ilyen. Nincs is barátnője. Vagyis hát az exe. Nincsenek együtt, csak hetente egyszer. Nehéz elválni, a szex meg jó, értem én. De ez teljesen oké, nem fenyegeti egyikünket sem a veszély, hogy egyszer csak azt vesszük észre, az ex elfelejtett hazamenni.
A világos megállapodás és teljes egyetértés ellenére az ex a második látogatásán egy zuhanyrózsát hozott magával. Ami egyébként nagyon kreatív, értékelem, ilyen ötletesen még senki nem hatolt a privát szférámba. Merthogy a régi zuhanyrózsa nyele egy helyen kicsit meg volt repedve, és ott bizony fröcskölt belőle a víz. Nem nagyon, de azért tényleg. Az ex ezt látta, mikor először volt nálunk, és mivel neki volt egy felesleges zuhanyrózsája, a második látogatására már elhozta. Aznap este későn értem haza, ők már aludtak, így csak a fürdőben szembesültem a ténnyel, hogy egyrészt le van szerelve a rózsa, másrészt egy másik van a helyére téve. Pislogtam kicsit, hogy itt vajon mi történt, de inkább elhalasztottam az ezen való filózást. Másnap reggel kérdeztem az Idegent, hogy amúgy mi újság a zuhanyrózsával, és ő világosított fel, hogy hát az exe hozta, és addig itt hagyja, amíg ide jár. Érted, egyszer véletlenül végleg szakítanak, az ex beviharzik majd a fürdőbe, lecsavarja a zuhanyrózsát, és fölényes mosollyal az arcán csapja majd be maga után az ajtót... már várom. Mindenesetre veszek egy tartalék zuhanyrózsát, legyen nekem is egy felesleges itthon.
* Ez most nem az ajtó alatti fadarabra vonatkozik, hanem az észlelési küszöbre. Visszaolvasva rájöttem, hogy ez talán nem egyértelmű azoknak a szerencséseknek, akik nem hallgattak még legalább 3 félév kognitív pszichológiát.
