Karácsonyi hangulat
A home sweet home-érzés még kedden elkapott, amikor Anya felvett az állomáson, és hazafelé jövet egy, az utca szélén ácsorgó nő beintett a kocsinak, amiért nem engedtük át az úton, majd ez a párbeszéd hangzott el a kocsiban:
Anyám: A jó kurva anyádnak integessél, hülye picsa!
Én: Tulajdonképpen elsőbbsége volt...
Anyám: Én meg úgy gondoltam, hogy az erősebb kutya baszik.
Majd néhány méterrel később egy busz szorított le minket szinte teljesen az útról, szóval lehet valami igazság ebben a tételben.
De volt klasszikus karácsonyi hangulat is, amit idén nekem valamiért a madarak jelentettek. Van az ablak előtt az udvaron egy nagy diófa, amire madáretetőt akasztottunk fel, és naphosszat képes vagyok az ablakban ácsorogni, és azt figyelni, hogy esznek a madarak. Van rengeteg cinege (azok a szép sárgák), van egy vadgalamb-pár, meg van még rengeteg olyan szines kis énekesmadár, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda. Bár mostanában már laptoppal az ölemben ülök az ablakban, és próbálom a neten kikeresgetni, hogy mik ezek, de még nem jártam sikerrel.
Karácsonyi vásárlás
Még az ünnepek előtt, mikor már itthon voltam, de még volt ajándék, amit be kellett szerezni. Mert például én kesztyűt akartam. De nem akármilyet, hanem barnát, norvég mintásat, kötöttet, ötujjasat, amiből lehet kétujjasat csinálni. Valószínűleg túl specifikus volt a kívánságom, de azért azt megállapítanám, hogy a kesztyű-kínálat elég szegényes. Mit szegényes, siralmas. Ha találok olyat, ami legalább csak néhány kritériumnak megfelel, tapsikoltam volna örömömben. Bár végül tapsikoltam is, mert teljesen kiábrándultan, 5 boltot végigjárva, és még csak hasonlót sem látva, a plázában lődörögve egy ilyen kipakolós árusnál megtaláltam álmaim kesztyűjét, ami minden kritériumnak megfelel. Neki csak ilyen kesztyűi voltak.
Tesómnak karácsonyra egérpadot vettem, de nem akármilyet, hanem gaming egérpadot, hogy még hatékonyabban tudja kivitelezni a headshot-ot. De ha már ott voltunk, akkor eszünkbe jutott, hogy milyen ezeréves billentyűzete van, kapjon abból is újat. Nyilván ez is gaming edition legyen akkor, a már említett okból kifolyólag. Viszont az egész Media Marktban egy, azaz 1 darab ilyen billenytűzet volt, és volt rá két vásárló: én anyámmal, meg egy faszi. Egy jólirányzott becsúszással sikerült hamarabb rátennem a kezemet a darabra, és bár a fickó szemmel ölni tudott volna, nem fajult tetlegességig a dolog. Tesóm meg örült, nagyon, szóval megérte.
Karácsonyi menetrend
Szenteste itthon Anyával és Tesóval. Első nap Apáéknál, ott egész nagy társaság van, a feleségének a rokonai (jó, picit már az enyémek is (:), idén 12-en ültük körül az asztalt, plusz egy fő a kiságyban. Második nap nagyszüleimnél, kicsit kisebb társaság Anya rokonságával, idén 9-en. Kényes egyensúly, egyszer megpróbáltam belepiszkálni, felborítani, de hamar rájöttem, hogy ez kizárt. Vagy így működik a rendszer, vagy sehogy.
A mérleg végül egy eljegyzés és egy elhalálozás. Az ifjú pár két tagja 50, illetve 60 éves - Apa feleségének a testvére meg a pasija. Valamint Nagyinak a testvére halt meg 25-én, de 87 éves volt már, nagyon beteg, szóval senki nem lepődött meg, és panaszra se lehet oka ilyen szép kort megélve. Ellenben a két ünnep között így valószínűleg temetésre kell menni, ami ezekben a kis szabolcsi falvakban, ahol ő is élt, nem egy egyszerű menet.
Karácsonyi étel-túladagolás
Ez a karácsony a kacsa jegyében telt. Jó, Apáéknál eleve minden évben kacsa van, ezért Anya itthon nem is szokott azt csinálni, de tesóm most itthon is azt kért - nekem meg mindegy, máskor úgysem csinál senki kacsát.
Amúgy én nem szeretem a bejglit. Ez biztos ilyen szentségtörés, vagy hasonló, de nekem akkor se jön be. Mondjuk én úgy általában az édes süteményekért sem vagyok oda, viszont a bejgli-nemevésemen ilyenkor néhány háziasszonyok meg tudnak sértődni. Csak kóstold meg, hát nektek csináltam, nagyon finom, és ilyen csak egy évben egyszer van!
Viszont a harmadik nagy-zabálás alkalmával észrevettem, hogy tudattalanul már egy hasmenésre gyúrok. Merthogy egy kis tejfölös krumlisalátához úgy megkívántam a savanyú uborkát, meg aztán a barack kompótot is, hogy ezt már csak egy zsigeri védekező mechanizmusként tudtam értelmezni.
Karácsonyi hólapátolás
Ebből a szempontból jól indult a dolog, 24-ére elolvadt minden, ami korábban esett, de azért a második napra volt már mit lapátolni bőven. Mikor felmentünk a nagyszülőkhöz, és láttuk, hogy nincs előttük elhányva a hó, kapva kaptunk az alkalmon, hogy kisegítsük őket, és ebéd előtt még egy kis testmozgással rákészüljünk az újabb halálra. Meg nyerjünk egy kis időt, mert amíg lapátolunk, Nagyi addig sem kerget a házban egy sütis tányérral a kezében, hogy csak egy falatot kisunokám!
Azzal mondjuk nem számoltunk, hogy sarkon áll a házuk, tehát két oldalról is el kell seperni a havat, valamint nagyapám a világ legprecízebb embere, és bár neki nem hagytuk, hogy csinálja, de jó munkafelügyelőként azért figyelt ránk, és megjegyezte, ha valahol esetleg egy kis hófolt a járdán maradt.
Karácsonyfa
Mert régen az mindig úgy zajlott, hogy Tesóval kimentünk az udvarra a térdig érő hóba a baltával meg a fűrésszel, és addig csapkodtunk meg szentségeltünk, amíg valahogy bele nem ment a talpba a fa. Aztán bevittük, feltöltöttük vízzel azt a műanyag talpat, hogy akkor most már ez olyan stabil, hogy csak na, majd mikor másodjára akart eldőlni, akkor kikötöztük az ablakkilincshez. Én meg rendszeresen veszekedtem Anyával, hogy miért kell minden évben ezzel harcolni, ahelyett, hogy vennénk egy rendes talpat, ami mondjuk vas, és a hurrikán se dönti fel. Erre mindig azt mondta, hogy olyan vagyok mint apám, és akkor ebben maradtunk.
Idén viszont már októberben kaptam tőle egy sms-t, hogy megkezdte a karácsonyi vásárlást, és vett egy karácsonyfa talpat, és pedig tudtam, hogy akkor idéntől minden más lesz. És bár nem vas, hanem műanyag, de nagy, és acélsodrony van benne, azzal kell beleszorítani a fát, tehát idén így nézett ki a faállítás: Tesóm behozta a fát (én ki se mentem), belelógatta a talpon lévő lyukba, én kettőt húztam a beszórító szerkezeten, és kész voltunk. Semmi anyázás.
Karácsonyi ajándékok
Az én nagy örömöm idén karácsonykor (a tökéletes kesztyűm mellett) az új e-olvasóm. Mert én nagyon szerettem volna már egy olyat, csak győzködni kellett az anyagi forrást (anyámat), hogy nekem erre tényleg szükségem van. Végülis ezt is én választottam, sikerült olyat találni, ami nagyon jó áron volt a többihez képest, meg aztán ugye a szeretet ünnepe, meg ha ez kell a gyereknek, stb. De miután megkaptam, azért belátta, hogy nem hülyeség ez, sőt. Meg azt is elmagyaráztam, hogy én ezt mennyire jól fogom tudni használni tanuláshoz is. Sőt. Főleg arra. Szóval most nagy a szerelem.
Karácsonyi tévéműsor
Nem sok tévét néztem idén, amúgy se azt kell ilyenkor. Karácsonyfa díszítés közben 24-én Beethoven ment (az első, és legjobb), ami régen megvolt itthon VHS-en, és rengetegszer láttam, most meg azt vettem észre, hogy én szóról szóra tudom a szöveget. Meglepett, milyen passzív tudásom van. Még ugyanezen az estén, az ajándékozósdi után pedig az Igazából szerelmet néztem Anyával (tesóm tesztelte az új kiegészítőket). Imádom azt a filmet, nincs karácsony nélküle. Láttam már annyiszor, hogy most már a poénok előtt is nevetek, mert tudom, hogy mi jön, meg a poénon is, mert tényleg jó :).
25-én este a karácsonyi, csöpögős filmek közül egyik se vonzott miután rájöttem, hogy a Pán Péter az nem az Én, Pán Péter, így inkább Scorsese filmjét, A téglát néztem. Láttam már, de Scorsese nekem bármikor jöhet, bármilyen mennyiségben. Nem éppen karácsonyi tematika, de a karácsonyitisz megelőzésére pont jó volt. Ellenben az eléggé meglepett, hogy ezt a filmet 15-ös karikával adták. Fröcsög benne a vér, kegyetlen kivégzések, a nyelvezetről pedig ne is beszéljünk... hol van ilyenkor Szalai Annamária? Bejglimérgezéssel fetreng a karácsonyfa alatt?
26-án meg már tévét se akartam nézni, de azért a Micsoda nő második fele becsúszott. Végülis mikor nézzünk meséket, ha nem ilyenkor. Azt meg szeretem, hogy milyen klasszikus lett ebből a kurvából-királylány történetből.
Így utólag is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek, aki ide téved, remélem épségben átvészeltétek a maratoni szeretet-ünneplést!
