Szombaton autóztunk 3 órát, hogy egy tanyán ebédeljünk, utána pedig plusz egy fővel térjünk haza.

A plusz egy fő egy két és fél hónapos komondor. Kölyök még, de méretben már most túlszárnyalt jó pár kifejlett kutyát. Találkoztunk a papájával is, aki mikor a lábamhoz ült, a derekam fölé ért. Kényelmes volt simogatni, praktikus.  

A hazaúton az ölembe fektette a fejét, és békésen végigaludta azt a 3 órát. Én meg halálosan elzsibbadtam. 

Egyelőre Pocoknak hívják, ez a törzskönyvezett neve, most még illik rá, de később már nem mutatna jól. Bár nálunk a bernipásztort is Tücsöknek hívták. Még nem született végleges döntés. 

Én imádom a kutyákat. Főleg a nagytestű kutyákat.