Egyrészt szakmai gyakorlat van most terítéken. Vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy nem magunknak kell felhajtani a helyet, hanem az egyetemnek van kapcsolata cégekkel, így rajtuk keresztül kapunk lehetőségeket. Elvileg ez azért szuper így, mert a szerződött partnereknél valódi munkát kell végezni, és nem kávéfőzésre fogják leigazolni a 150 órát. Persze lehet valódi munkának tekinteni a tanulmányok korrektúrázását és a tréning anyagok gépelését is, bár én erős túlzásnak tartom. Mindenesetre ez nem fog sokáig tartani, és sem ők, sem én nem tervezzük a hosszabb távú együttműködést.
Ezért aztán lelkesen keresgélek további lehetőségeket. Elsősorban multik környékén, mert hát tapasztalni akar a pályakezdő. Mostanra már több cégnél is eljutottam egy-egy szintig a kiválasztási folyamatban, és tegnap éjjel álmatlanul forgolódva felismertem egy szociálpszichológiai közhelyet: minél több energiát fektetek a felvételbe, annál elkötelezettebb leszek a cég iránt. Van olyan cég, ahova úgy egyébként annyira nem akartam menni. Mert nem igazán szimpi. Aztán megírtam két esszét már a jelentkezési lapon, majd megcsináltam egy 60 perces angol szintfelmérőt. És még sehol nem tart a kiválasztás. De ha már ennyi munkát beletettem, egyre inkább úgy érzem, hogy ide akarok menni. Amúgy nagyon büszke lettem magamra, hogy 7 évvel a nyelvvizsga után még mindig felsőfokúnak mért be a teszt. Középiskola óta drasztikusan kevesebbet használom az angolt, nyilván messze nem tudok most annyit, mint akkor, de azért úgy tűnik, nem fog olyan hamar elmúlni ez.
A másik helyen átrángtam magam a jelentkezési procedúrán, töltöttem ki online tesztet, és holnap megyek személyesen is tesztet írni. Ugyanaz: minél több energiát fektetek bele, annál inkább elköteleződöm.
Egyébként a szakmai gyakorlatnak van egy nagy tanulsága: végleg eldöntöttem, hogy nem akarok 10 órában a havi fixemért dolgozni valaki más dicsőségére. Inkább dolgozok 12-t, de magamnak. A multis keresgélés az most a tapasztalatszerzésnek szól, de eltökélt vagyok az önállóság mellett. És van hozzá partner is szerencsére.
