Ti, most 30-as nők vagytok azok. Közületek már sokan azok. Már iskolás korotokban fogékonyak voltatok az üzenetre: a cél a siker. Mindent megtettetek érte, pontosan megtanultatok a társadalom szabta szabályok betartásával játszani. A cél ugyanaz: sikeresnek lenni. És mit jelent a siker? Anyagi és szellemi függetlenséget. Határozottak vagytok, önállóak, céltudatosak. A szakmai környezetetek elismer titeket, felnéz rátok, példaként állít titeket. De legbelül tudjátok, hogy már régen félresiklott a dolog. Most már csak sodródni lehet az árral, innen már nincs vissza út, sikeres nők vagytok.
Sikeres nők, a férfiak világában. Mert bármennyire is prédikálunk az esélyegyenlőségről, még mindig csak egyféleképpen lehet sikeres valaki: a férfiak módján. A siker fogalmához társított képünk egy önmegvalósító férfi képe. Sok munkával, kitartással a nők nagyon hatékonyak tudnak lenni abban, hogy felnőjenek ehhez a képhez, csak maguk sem veszik észre, mit veszítenek közben. A sikeres nő, nem lehet nő. Férfiként kell gondolkoznia, döntenie, éreznie, mert ezt várják tőle. Hamar szembesül ezzel az elvárással, és ha nem elég céltudatos, itt elbukhat. Ha nem tudja átlépni saját magát, azt, hogy döntési helyzetekben akár a női (szociálisan érzékenyebb) oldalára is támaszkodhat, akkor elveszett. Sosem fogják annyiba venni, annyira értékelni mintha férfi lenne. Ő lesz az, aki mögött összemosolyognak a kollégák: nő. Megpróbált nagyra törni, de elbukott.
Viszont a többségetek jól veszi az akadályt, megtanultok férfiként viselkedni az üzleti életben, és ez a sikeretek kulcsa. Csakhogy ez nem tud egy szerep maradni, uralja az egész életeteket. Sikeresek vagytok, férfiként funkcionáló sikeres nők, akik megtanulták, hogy tökéletes életet élhetnek férfi nélkül is. Egy-személyes, komfortos, független életetekbe egyrészt nehéz bárkit is beengedni, főleg minél régebb óta ilyen ez az élet. Másrészt ki az a férfi, aki megfelelő lenne nektek, vagy ki az egyáltalán, aki a közeletekbe szeretne férkőzni? A karrierépítés során a nőiségetek nagyrészét kiöltétek magatokból, és ha egy férfi közeledni próbálna, abban a pillanatban kiherélitek - nem rosszszándékból, csak a reflex. Azok a férfiak, akik meg állandóan ott lebzselnek körülöttetek, és pitiző kiskutyaként lesnek egy-egy falatot, a figyelmetek egy-egy morzsáját? Hát persze hogy nem, nektek igazi férfi kell. Egy olyan igazi férfi, aki a hálószobában egy állat, az ágyra vág (vagy a falhoz lök), és akkor és ott ő férfi te pedig nő, viszont azon a néhány nm-en kívül ne próbáljon beleszólni az életetekbe, ne korlátozzon, ne uralkodjon - de hűséges az maradjon.
Tulajdonképpen semmi szükségetek egy férfira az életetekben - a szexet leszámítva, amit meg változatos módokon lehet megkapni, a szerkentyűktől az alkalmi partnerekig. Aztán néhányan közületek a 30-as évei vége felé elkezd hiányolni valami. Mert genetikailag azért mégiscsak nők vagytok: a gyerek. Néhányan ilyenkor férjhez mentek, de ez a kisebbség. A többség ezt is ugyanolyan önállóan oldja meg, mint minden mást az életében. Felneveltek majd kislányokat (és nem kisfiúkat), akiknek átadjátok a nőként való érvényesülés tökéletes receptjét, mondhatni leképezitek önmagatokat.
A "szupernő" kifejezés nem egy bók, ez egy szakkifejezés azokra a nőkre, akik egy feminitás-maszkulinitás teszt mindkét skáláján közel (vagy teljesen azonos) pontszámot érnek el, vagyis akik pszichológiai értelemben pont annyira nők mint férfiak. A most 30-asok közt már egyértelműen ott vannak. Még nincsenek nagyon sokan, de már azonosíthatóak. Várjátok meg, amíg mi, most 20-asok felnövünk. Mi leszünk a szupernők igazi generációja. Intimitásra, bizalmi kapcsolatok kialakítására képtelen, de nagyon sikeres nők.
