Sikerül lassan felvennem a fordulatszámot, és visszaszoknom a dolgos, tanulós hétköznapokba. Olyannyira, hogy a napokban talán kicsit túlzásba is vittem az önálló gondolatokat, és a tananyag kreatív feldolgozását.
Történt ugyanis, hogy az első hetemen egy zh-val kezdtünk, amire 2 db könyvet kellett elsajátítani. Az egyik egy Maslow volt, ami kivételesen nem a motivációs elmélet háromszögbe rajzolásáról szólt, hanem az önmegvalósítő személyiség témáját járta körül. Szerepelt a könyvben egy fogalom, a csúcsélmény, amit hihetetlenül hosszasan magyarázott, több helyen is. Valami ilyesmi volt a lényeg:
"A csúcsélmény során
- az ember azt látja, hogy az egész létezés egyszerűen semleges vagy jó, és hogy a rossz, a fájdalom vagy a fenyegetés csak részleges jelenségek
- a kettőségek, a polaritások, a konfliktusok egybeolvadnak, feloldódnak, vagy föléjük emelkedünk.
- a valóság tisztábban látszik, a lényege mélyebben feltárul.
- előfordulhat, hogy egy élményt mély meglátásnak érzünk, miközben valójában nem az (pl. csúcsélményben alkotott költemény lehet, hogy később hasznavehetetlen lesz.)
- az élményekre nagyon fontos és kívánatos történésként emlékszik vissza és igyekszik megismételni
- minden csúcsélményben nagyon jellegzetesen torzul a tér- és időélmény
- a csúcson az ember istenszerű, különösen, ha teljesen, szeretve, nem elítélően fogadja el a világot és a másik személyt
- a csúcs pillanatában az észlelés általában erősen idiografikus és nem osztályozó, az észlelés tárgya egyedinek tűnik és osztálya egyetlen darabjának
- a csúcsélmény egyik aspektusa a félelem, a szorongás, a gátlás, a védekezés és kontroll teljes, bár pillanatnyi elvesztését jelenti, a lemondás, a késlekedés feladását"
És ez csak egy nagyon tömör összefoglaló itt. A lényeg az, hogy a zh-n kaptunk egy kérdést: A könyvek olvasása során mi volt az, amit érdekesnek talált, ami elgondolkodtatta vagy amivel nem értett egyet? Hát egy percig sem haboztam, mit írjak le. Titeket mire emlékeztet ez a leírása a csúcsélménynek? Mert engem nagyon egyértelműen egy LSD trip beszámolóra... Nem, nem saját élmény alapján, de épp elég addiktológiát tanultam ahhoz, hogy ez a párhuzam nyilvánvaló legyen. És bizony kifejtettem a dolgozatban, hogy a drága Maslow kolléga által nagy erőfeszítések árán definiált csúcsélmény fogalom erős átfedést mutat bizonyos párezer forintért megvásárolható örömökkel. Mellesleg nem én voltam az egyetlen, aki pszichoaktív szerekkel állította párhuzamba a jelenséget, és volt, aki az orgazmushoz való hasonlatosságát ecsetelte - vigyázz, ha huszonévesek véleményét kérdezed kétértelmű témákról.
A kellemetlen az egészben, hogy tanára válogatja, ki mennyire nyitott az ilyen témákra. Azért alapvetően maga a szerhasználat nem lehet tabu egyik tanárnál sem, de az már más kérdés, hogy hogyan vélekednek a pszichoaktív szerek terápiás alkalmazási lehetőségeiről. Hát a zh utáni órán a drága tanerő kifejtette, hogy bár nagy gondolkodónak tartja Timothy Learyt (az LSD gyógyászati célú felhasználásának úttörője, alkalmazója), szakmai szempontból semmiképpen nem tud vele egyetérteni. Ami nem gond, csak remélem nyitott lesz az értékelésnél azokra a gondolatokra is, amiket saját értékrendjével összeegyeztethetetlennek tart... ha már egyszer ő kérdezte a véleményemet.
