Az alábbi szöveg már több mint egy hónapja landolt a postaládámban. Elolvastam, kicsit elgondolkodtam rajta, végül abban maradtam magammal, hogy igen, ezzel egyet tudok érteni, és azóta is időről időre eszembe jut ez a néhány sor. Egyébként a 4K! (Negyedik Köztársaságot!), a közösségi akciók elkötelezett szervezőinek hírlevele volt ez.
A 4K! Y generációs mozgalom.
Felnőtt egy új nemzedék, amelyet Y generációnak szoktak nevezni – azok, akik a 80-as és a 90-es években születtek.
Mások vagyunk, mint az előttünk járó X generáció, ez a pragmatikus, illúziótlan, individualista nemzedék, akik a rendszerváltás első fiatal felnőttjei voltak, és akik most 30 és 50 között járnak.
A mi generációnk nem magányos lázadókból áll. Mi már radikálisan összekapcsolva nőttünk fel, az sms, a chat, a blogok és közösségi oldalak világában. Számunkra ez természetes, és nem félünk tőle. A mi generációnk nem hiszi azt, hogy az sms tönkreteszi a magyar nyelvet.
Nekünk már természetes, hogy szabadok vagyunk, és számunkra Magyarországon élni nem jelent bezártságot. A nyugati kultúra nem valami távoli dolog, ami felé törekedni kell, hanem természetes közegünk. Nem gondoljuk azt, hogy az „idegen hatások” megfosztanak attól, hogy itthon legyünk.
Nekünk ahhoz, hogy azt mondjuk, ez a mi országunk, nem kell heroikus pózba merevednünk.
A mi generációnk nem úgy lázad, mint az előttünk járó két nemzedék. Nekünk már nincs mit lerombolnunk. Nekünk újra értelmet kell vinnünk egy szétesetten kapott világba.
Az Y generáció nem követi az X generáció nihilizmusát és érzéketlen az idősebbek ideologikus moralizálására is – jöjjön az jobbról vagy balról.
Minden generációnak van egy karaktere, amit a közös tapasztalatok alakítanak ki. Az Y generáció most kezd láthatóvá válni. Most kezdi hallatni a hangját, és kezd hozzáadni egy új színt Magyarországhoz.
A 4K! Y generációs mozgalom: ebből a közegből nőtt ki és ez a nemzedék talált benne önmagára. A 4K! az Y generáció eszköze, hogy a maga képére formálja a világot, amiben él.
Függetlenül az egésznek a 4K!-s vonatkozásától, és csak erre az Y generációs dologra koncentrálva, egyetlen gondolat bukkan fel bennem: igen! Ez az, amit már régóta szeretnék megfogalmazni, csak kicsi vagyok ehhez. Ez az, amit annyi meddő vita alatt próbáltam elmagyarázni, csak nem ment. Most hogy kicsit utána olvastam, megtaláltam Tari Annamária (ki más) könyvét is a témáról, ami idén jelent meg. Még pontosabban megfogalmazva ez az Y generáció az 1982-1995 között születetteket foglalja magában. Gyakran nevezik őket "ezredfordulós" generációnak is. A számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte "technológia-őrültek", számítógép nélkül nem tudják elképzelni az életüket. Ugyanakkor igen gyakorlatiasak, már iskoláskorukban volt saját mobiltelefonjuk és remekül eligazodtak az interneten is.
És igen, én már nem tudnám elképzelni az életem számítógép és internet nélkül, és korántsem csak a szórakozás miatt. Ha bármire kíváncsi vagyok, tudom, hogy pár perc alatt mindent megtudhatok ami érdekel, és erről a kényelemről nem mondanék le semmi pénzért. És igen, az előttünk járó generációra még rányomta a bélyegét a rendszerváltás. Nekem (nekünk) ez már csak történelem. '88-ban születtem, nekem nem mond semmit a szocializmus azon kívül, amit megtanultam róla. Ahogy annak se, aki még '82-ben született, talán már kisiskolás volt a rendszerváltáskor, és fogalma sem volt arról, hogy mi történik körülötte. Mi már nem vágyódunk el innen (vagy ha mégis, akkor nem azért, ami miatt az előző generációk). A külföldre költözés volt az a téma, amiről a legtöbb meddő vitát folytattam, és próbáltam elmagyarázni, hogy számomra miért nem opció a kiköltözés.
És most egyszerűen csak örülök, hogy rátaláltam erre a fogalomra, és hogy látom, vannak emberek, akik foglalkoznak ezzel a témával, és hogy úgy tűnik, nemcsak én gondolkodom így :).
