Régen utáltam fodrászhoz járni, egy egészen egyszerű okból: ott beszélgetni KELL. Ami alapjában véve nem is lenne akkora probléma, csakhogy az összes eddig utamba kerülő fodrász beszégetési témája a következőkre korlátozódott: kozmetika (mit szedess ki és festess be az arcodon), pasik (akár enyém, akár övé, kizárólag a szaftos részletekre korlátozódva), az előző heti Story, Best és Hot bármely cikke. És én akárhogy is igyekeztem megfelelni a környezeti elvárásoknak, nem sikerült. Így aztán egyrészt rendszeresen cserélgettem a fodrászaimat, másrészt utáltam fodrászhoz járni, és próbáltam minél rövidebbre fogni a látogatásaimat.
Mígnem rátaláltam arra a nőre, aki mellett meg tudtam állapodni, és már évek óta tart a kapcsolatunk - tökéletes harmóniában. Az első néhány hónapban egyszerűen csak nem beszélgettünk - azonkívül, hogy mit csináljon a hajammal. Őt se zavarta a csendes munka, én meg kifejezetten örültem neki. Idővel azért erről-arról szót ejtettünk. Egyszer elmesélte, hogy meghívták egy buliba, de nem akar elmenni. Azzal győzködték, hogy milyen jó lesz, sok ember, majd jókat beszélgetnek. Ő meg szinte kifakadt, hogy hát egész nap, munkaidőben nem csinál mást mint beszélget, a szabadidejében már végképp nem akar beszélgetni, az neki munka. Szívesebben megy haza, és olvas egy jó könyvet. Először megdöbbentem, eszembe se jutott, hogy így érezhet, de teljesen megértem. Ekkortól kezdve viszont egyre többet beszélgettünk. Autodidakta módon tanul(t) angolul, állandóan angolul olvas, és őszinte lelkesedéssel osztja meg mindig a legutóbbi olvasmányélményeit. Én meg örömmel meghallgatom, gyakran hoz nekem könyveket, amiket jól megbeszélünk, mikor visszaviszem. Hihetetlen számomra, hogy a fodrászommal intellektuális beszélgetéseket folytatok, de imádom.
Mindemellett olyat tud... Hajmosáskor, ha nincsenek sokan, és éppen jókedve van, megmasszírozza a fejemet. De úgy... minden stressz azonnal elmúlik. Varázsujjai vannak. És még ez se minden. Mert elég annyit mondanom, hogy "most legyen jó rövid a hajam, már fuldoklom tőle ebben a kánikulában, meg valami olyan fazonú, hogy magától is álljon valahogy, ne legyen vele sok munka, és a színe meg legyen picit sötétebb mint legutóbb", és ennyi instrukció, meg néhány perc gondolkodás után tökéletesen megvalósítja a nekem legmegfelelőbb frizurát.
Voltam ma nála megint. Senki nem volt rajtam kívül, így kiadós masszázst kaptam. Mikor a hajamat csinálta, félve kérdezte meg, hogy nem ismerem-e véletlenül a Big Bang Theory című sorozatot. Hát mondom naná, kedvencem! Felragyogott az arca, és onnantól kezdve nevetve elevenítettük fel a kedvenc részeinket a sorozatból. Elmesélte, hogy mennyire utálja azokat a vendégeket, akikkel csak a karfiol áráról lehet beszélgetni, és milyen felüdülés mikor én jövök, és lehet végre normális dolgokról is. :) Jólesett.
Olyan hálás vagyok érte, hogy megtaláltam őt, képes vagyok mindig úgy szervezni a fodrászhoz járásomat, hogy itthon legyek, mert ő ugye Miskolcon van. Ja, és gondoltad volna, hogy ez a nő 49 éves? :)
