Másfél hét. Ennyi időm volt arra, hogy minden papírt, igazolást, dokumentumot összeszedjek az iowai ösztöndíjpályázat második fordulójához. Első ránézésre sem tűnt lehetetlennek, csak szorosnak. Kritikus pontnak a két ajánlólevél beszerzése tűnt, egy akadémiai, egy szakmai. Azt pontosan tudtam, hogy kitől akarom az akadémiait, azt nem tudtam, hogy vállalja-e. A szakmaira meg olyan igazi jelöltem csak egy volt, jobb nincs alapon, abban meg biztos voltam, hogy ő vállalni fogja. 

Az akadémiait Mérőtől terveztem bezsebelni, és ennek kapcsán átgondoltam ezt az öt év egyetem dolgot, és rá kellett jönnöm, hogy ő egy nagyon szép keretet adott az én ELTÉs karrieremnek, anélkül, hogy erről bármit is tudna. 

Még kis pisis gimnazistaként, amikor már veszélyes közelségbe került a felvételi, néhányan elmentünk az ELTE pszichológia szakának nyílt napjára. Volt rengeteg halálosan unalmas tájékoztató, meg a nap végén egy mintaóra. Na arra nagyon kíváncsiak voltuk. A mintaórát Mérő tartotta, amit azóta is érdekes választásnak tartok. A nagyközönség nem vele azonosítja a pszichológiát. Akkor a gazdaságpszichológia című BA kurzusának első óráját adta ott le, amin a társaság jórésze azért meglehetősen kiakadt. Számok voltak benne, meg mindenféle egzakt és racionális dolgok, semmi a lélekről meg a párkapcsolatokról. Én meg ott helyben eldöntöttem, hogy ide fogok járni. Így is lett.

Ő meg egy olyan ember, aki hogyha 2007-ben egy mintaórán azt mondja, hogy ezt majd részletesebben akkor fejtem ki, hogyha már ide jártok és harmadévesek vagytok, akkor 2010-ben egészen biztosan visszatér arra a részletre, és felhívja a figyelmedet arra, hogy na most mondja el azt, amit anno a mintaórán nem.

Aztán ugye ő a szakdolgozat témavezetőm is. Éppen nekem való, hagyja hogy azt csináljam, amit akarok, és főleg akkor, amikor akarom. Nyilván, azért néha elmondom, hogy mi újság, ő meg hozzátesz okosakat, és a végén majd szépen leigazoljuk, hogy naná, minimum havi konzultáció volt, jegyzőkönyvvel. Tehát vele kezdtem a pszichológiát, még mielőtt felvettek volna, és vele zárom majd be, a szakdoga védésen. És talán neki köszönhetem majd azt is, hogy a pszichológia utáni egy évemet Iowában töltöm. 

Szóval őt kértem meg arra is, hogy írjon nekem ajánlólevelet a gyakornoki ösztöndíjhoz. Emlékeztem rá, hogy egyszer korábban beszélt már az ajánlólevél írásról. Akkor egyrészt azt mondta, hogy általában el szokta vállalni, csak akkor nem, ha tényleg nem ismeri azt, aki kéri tőle. Másrészt meg azt is mondta, hogy tudja magáról, hogy akit ő ajánl, az elég rendszeresen el szokta nyerni a pályázatokat. Hát pont erre van nekem szükségem.

Ez idáig szép, meg jó, de valójában jóval kevésbé fényes a helyzet. Az ajánlólevelek minden gond nélkül meglettek időben, ellenben az egyetem 30 nap alatt állít ki egy transcriptet (tulajdonképpen index másolat angolul, hitelesítve), ami sehogy sem kompatibilis az én másfél hetes határidőmmel. Tehát akár komolyabb mérlegelés nélkül kiszórhatják a jelentkezésemet, mert nem feleltem meg a pályázati kiírásnak, és nem nyújtottam be minden szükséges dokumentumot. Legalábbis nem az előírt formában.

Egyébként kurvára bosszantó.