Vannak olyan tanáraim, akik megosztják a hallgatóságot. Mérő Laci tipikusan ilyen. Őt vagy imádod, és életed legfelemelőbb óra-élményeit köszönheted neki, vagy az óráira sem vagy képes bejárni, annyira nem bírod. Én egyértelműen az első kategóriába tartozom, nekem ő jelenti az egyik olyan pluszt, ami miatt mostanában csak áradozni tudok az egyetemről.
És nem elsősorban a szakállas férfiak iránti vonzalmam miatt rajongok érte (annyira nem is jön be a szakáll, inkább borosta, mindegy). Szóval nem olyan régen mesélte nagyjából a következő történetet:
A logikáról volt szó, meg arról, hogy az emberek jó része nem igazán tud egyszerű logikai feladatokat sem megoldani. Ezen felbuzdulva az egyik vizsgáján a feladatok közé tette a következőt:
"Tagadd a következő állítást: Nincs ez a szerelem, ami el nem múlik."
Sokféle válasz érkezett, nagyjából 60%-ban helyesek, és volt egy, amit elfogadott, bár nem tökéletes, de valójában mégis az:
"Van az a férfi, akihez feleségül mennék."
Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul, miért csináltunk ebből nagyon gyorsan szállóigét. Ismeretlenül is istenítjük a szerzőt.
