Ami szerény személyemtől azért nagy teljesítmény, mert egyébként nem vezetek, és sosem csináltam még. Jó, nem mintha nagy dolog lenne, de akkoris, az első próbálkozás mindig meghatározó.
Két napig voltam csak Pesten a héten, mert most még édes szabadság van, majd hétfőtől jön megint a korbács, hogy kedvenc Sanyimat idézzem. Most csak a konferenciára jöttem fel, ami egyébként nagy élmény volt, meg Anyának is itt volt dolga két napig - így akadtunk össze a szomszéd sráccal -, szóval a kellemeset összekötve a hasznossal, jöjjünk együtt, ő hoz-visz kocsival, cserébe nálam alszik, mindenki jól jár. Nem mintha amúgy nem alhatna itt bármikor, de ez mellékes.
A Miskolc-Budapest távolság 180 km, kiszámolni se tudnám, hányszor tettem már meg, de valószínűleg rengetegszer. Kocsival is sokszor, ami azért jó, mert hála az M3-M30-nak összesen másfél óra - ajtótól ajtóig. Régebben még macerás volt nekiindulni Pestnek, de mostanában már akár napi szinten. Jó, főleg Anya, a munkája miatt időnként sokat jön. A lényeg, hogy Pestről indulva hazaszaladni Miskolcra, az már nem távolság. Kivéve ma este, amikor minden egyes megtett km-t ünnepeltünk.
A konferencia után végül fél8-kor indultunk el haza. Már a garázsból kiállás sem ment elsőre, mert a motor egyesben simán megtagadta a parton való felkúszást. Végül azért sikerült kijutni a pincéből, de azért aggasztó előjelnek tűnt a következő 180 km szempontjából. Alig értünk ki a körútra, amikor kigyulladt egy hibajelző lámpa a műszerfalon. Egy ilyen kis izé... mint egy darab cső. Kotorásztam a kesztyűtartóban, megleltem a könyvecskét, és megfejtettem az ábrát, ami annyit jelentett, hogy a károsanyag kibocsátást szabályzó rendszer meghibásodott, és AZONNAL VIGYE SZERVÍZBE AZ AUTÓT. Hát ez ugye kizárt, nem baj, első benzinkútnál megáll, motor leállít, majd újra beindít, de sajnos ami a Windowst rendbe rakja, az az Opelt nem gyógyítja. Kicsit győzködtük egymást, meg magunkat, hogy nem lesz ezzel baj, kibírja hazáig, aztán holnap elviszi a szervízbe Anya. Kicsit aggódva továbbindulunk, és magunkban mindketten éppen azt vizionáljuk, hogy robbanunk le az autópályán az éjszaka közepén. A következő benzinkútig még nem értünk el, amikor egy kis tartály alakú hibajel is kigyulladt a műszerfalon. Ennek is utána olvastam: kevés a motorolaj. Jólvan, ezt legalább tudjuk kezelni, így a második benzinkútnál újabb kényszerpihenő, motor lehűt, csekély 8000-ért 1 liter motorolaj vásárlás, majd gondos méricskélés mellett feltöltés. Nagyjából 20 percet tököltünk ezzel. Azért érdemes elképzelni, ahogy a vaksötétben, a benzinkút mögötti parkoló egyetlen lámpája alatt a nyitott motorháztető alatt matat a két - egyéb programok miatt csinibe öltözött - nő. Nem így szoktak kezdődni a horrorfilmek?
Mindenesetre fellélegeztünk, amikor a harmadik benzinkút mellett már úgy mentünk el, hogy nem kellett megállni.
