Az miért van, hogy a szomszédom kizárólag akkor hajlandó velem egyáltalán felszínes csevegésbe bonyolódni, amikor anyám is ott van?
Az miért van, hogy anyám akárhányszor van nálam látógatóban, mindig összefut a szomszédommal?
Az miért van, hogy én, aki itt élek, jóformán soha nem találkozom vele?
Az miért van, hogy a szomszédom anyámnak bemutatkozott, de nekem nem?
Még mielőtt valaki mást hinne: a szomszédom egy fiatal egyedülálló pasi. Talán még jóképűnek is nevezhető. Három és fél éve élünk egymás mellett, rendszeresen találkozunk, és rendszeresen a köszönésig terjed a viszonyunk. Anyám egyszer összefutott vele, mikor itt volt, és kedélyesen elcsevegtek, hogy ki hova valósi, meg jól kifaggatta anyámat rólam. De soha nem beszéltünk még egymással. Erre ma este, mikor anyámmal együtt lépek ki az ajtón, hangosan kezicsókolomozik a haverjával/lakótársával együtt, mert épp az ajtó előtt cigiztek. Miközben zártam az ajtót, életében először hozzám szólt, és kedvesen csevegve megkérdezte, hogy végeztem-e már a vizsgákkal, mert milyen régen látott már. Mondom WTF?! Te egyáltalán észrevetted, hogy létezem?
Persze kedvesen válaszoltam, még valami vicceset is mondtam, amin mindenki nevetett, de mivel a lakás bezárása nem egy túl hosszadalmas folyamat, kezicsókolomozások és sziasztokozások közepette távoztunk. Majd pedig felvilágosítottam anyámat, hogy amikor úgy tűnik, mintha a szomszéd hozzám beszélne, valójában akkor is hozzá beszél...
