Nagyon hatékony voltam ma. Anya vért akart adni, így elmentünk a közeli hipermarketbe, ahol éppen véradás volt. Én most nem csatlakoztam hozzá, hanem amíg őt csapolták, addig megvettem a fesztivál jegyeket, visszaváltottam az üvegeket, megkerestem a szelektív gyűjtőt az elemeknek, partonoknak, majd felszedtem édes jó anyámat, aki ekkorra éppen 4,5 deci vérrel volt könnyebb. Kitalálta, hogy vesz nekem egy új aksit a laptopba - nagyszerű ötlet, valószínűleg megunta az állandó nyafogásomat, hogy már alig bír többet a gép 1 óránál táp nélkül.
Szóval, legutóbb bedobtak egy hirdetést, hogy fent nevezett hipermarketben nyílt egy akku-bolt. Na, akkor keressük meg. Meglett hamar, ránézésre icipici bolt, nem is bolt, csak egy pult, meg mögötte néhány polc. Na mondom, próbáljuk meg, de azért nem sok esély van arra, hogy csak úgy kapunk egyet. Odaálltunk a pult elé, mögüle előbukkant az Eladó, én meg néhány másodpercig elfelejtettem levegőt venni :D. Szóval hogy én tényleg úgy gondolom általában, hogy egy pasinál nem számít annyira, hogy hogy néz ki (egy régi barátnőm nagymamája mondta ezt nekem egyszer: a fiú csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél), de akkor is vannak szép pasik :). Nem részletezném azt a mosolyt és szőrzetet, amivel a fiatalember rendelkezett, de emlékezetes volt.
Na most tessék elképzelni, amint két nő laptop aksit vásárol... És nem! Rácáfoltunk a srác minden előítéletére, najó, főleg anyám, azért mégiscsak informatikus, én meg tudok bólogatni. A lényeg, hogy kellemesen elcsevegtünk a sráccal amíg kereste az adatbázisában az aksit, és viszonylag hamar meg is találta, majd az icipici boltjában hátranyúlt és a világ legnagyobb természetességével azonnal előhúzta a nekem kellő darabot. Na itt szó szerint ledöbbentünk a varázslattól, de beismerte, azért saját magát is meglepte, hogy azonnal megtalálta. Oké, kérjük, fizetés. Anya elővesz egy vadonatúj bankjegyet, átadja, és innentől idézném a párbeszédet:
Pasi: Hát ez még ropog!
Anya: Ja, ma reggel nyomtattuk otthon. ... A többit így adom apróba, nem baj?
Pasi: Dehogy. Érmeverő is van otthon?
Anya: Van, persze.
Pasi: Hogy lehet ebbe a családba bekerülni?
Anya: Hát itt van a lány, még eladó!
Pffffff.... na mondom szép. Köpni-nyelni nem tudtam. Leginkább azért, mert nem volt számomra közömbös a pasi. Mindenesetre ők jót nevettek, én meg szerintem jót pirultam... A pasi még mondta, hogy akkor tartana képzést a használatból, hogy minél hosszabb életű legyen az aksi, anyám meg egyből tol előre, hogy nekem mondja, enyém lesz. Pasi vigyorog, kérdezi hogy tegeződhetünk-e, hát mondom naná :). Adtam a bölcsészt (nem nehéz :D), ő meg lelkesen magyarázott.
Távozás után azért megállapítottuk, hogy jó kis haszonkulccsal dolgozik a pasi, neten láttunk olcsóbban is, de kétségkívül el tudta adni :).
