Van az a típusú srác, aki... így akartam kezdeni, és csak általánosságban beszélni róla, de akkor is nyilvánvaló lenne, hogy pontosan egy emberről szól minden leírt szó.
Van egy alaphelyzet, miszerint napjaim nagyrészét egy olyan közösségben töltöm, ami úgy nagyjából 80%-ban kislányokból, és 20%-ban kisfiúkból áll. Elég jól ismerem az ilyen környezet jellemzőit, már gimiben is ilyenhez volt szerencsém, de azért az nyilvánvaló, hogy ez a felállás nem sokat segít abban, hogy közel azonos számú kisfiú és kislány barátot tartsak. Sőt. És ez a tény, nemcsak a fiúbarátok felhalmozását nehezíti, hanem a pártalálást is. Ráadásul a pszichológiát tanuló fiúk nem egyszer elég furák. Jó, ez nem csak a fiúkra igaz :).
Vannak azok a fiúk, akik szociálisan teljességgel alkalmatlanok bármiféle "kapcsolatra", egyszerűen süt róluk, hogy nincs velük minden rendben, engem személy szerint rettegés fog el, ha például leülnek mellém. Mondjuk szakmai környezetben érdekes rajtuk a különböző személyiségzavarok jellemzőit tanulmányozni, de az én ízlésemnek ez kissé perverz. Szóval annak a bizonyos 20%-nak a negyede kiesett.
Aztán vannak azok a fiúk, akik annyira én-azonosak, stabilak, megbízhatóak (nagyjából a főnyeremény kategória), hogy éppen ezért több éves boldog párkapcsolatban élnek. Kiábrándító. Egyrészt azért, mert létükkel bizonyítják, hogy igenis van ilyen, létezik az ilyen pasi, de egyben azt is, hogy már rég lekéstél róla. Barátkozni persze lehet velük, remek barátok vállhatnak belőlük, ha életük párja nem túl féltékeny, de az alapvető cél nem a barátság lenne... A pszichós fiúk fele itt kiesett.
Aztán egy másik kategória a melegek. Hasonló az előzőhöz, remek barátok, de ennyi. A szak jellegéből, meg az egész légkörből adódóan vannak nálunk jópáran, kedvencem az a tanárséged, aki 'I love boys' feliratú pólóban bukkan fel időnként, és jobb bulikon tekintélyes tanárnők ölében táncol :). Ezzel azt hiszem sikerült leírnom a környezetet. De a potenciális pasik vészesen fogynak...
Az utolsó kategória az, akivel a legtöbb gondom van. Az a fajta srác, aki kellően jóképű ahhoz, hogy ezzel tisztában is legyen, és ahol csak tud, ezzel visszaéljen. Észlelte, hogy nincs komoly konkurenciája, kevesen rendelkeznek hozzá hasonló adottságokkal, és mivel lány bőven van, akármekkora háremet tarthatnak úgy, hogy egymást ne zavarják. Bár a háremek igazából átjárhatóak, nem kell elköteleződni senki mellett. Ez a típus az, akinek már megvolt nagyjából a fél évfolyam, de legalábbis közelít a minta a reprezentatívhoz, és ennek ellenére még mindig bárkit megkaphatnak. Jó, többnyire bárkit. Minden exükkel jó viszonyt ápolnak, de hatalmas link alakok. Nem azt mondom, hogy női szívek százait törik össze, mert mindenki van annyira intelligens, hogy tudja, tilos beleesni egy ilyen srácba. De a kínálkozó lehetőséget azért kevesen utasítanák vissza. Így érik el, hogy a lehető legkisebb energiabefektetéssel, csupán néhány mosoly és kedves szó áráért megkapjanak minden segítséget mindenkitől, korábban megírt dolgozatokat, összegyűjtött anyagokat, bármit. És én egy percig nem tudok ezért neheztelni rájuk. Oké, többesszámot írok, mert többen is működnek így, de valójában csak egy emberre gondolok, akivel nekem van "közelebbi" kapcsolatom.
Túlságosan negatív kép lett ez így az utolsó csoportról, nem ilyenek ők azért. Nagyon jófiúk, egyáltalán nem csak az egyetem megúszására használják sármjukat, kapcsolataikat éppen aktuális érdek nélkül is őszintén fenntartják, csak éppen tisztában vannak helyzeti előnyükkel és nem félnek élni ezzel. Talán egyszer megpróbálom majd mégegyszer bemutatni az én megbízhatatlan és link barátomat, aki kevés olyan dolgot kérhetne, amit ne tennék meg. És nem panaszkodni akarok ezzel, hogy szegény én, kihasználnak, mert dehogyis. Ez kölcsönös, én is nyerek a dologgal. Legtöbbször például a figyelmét, amivel együttjár a többi lány gyűlölködő pillantása és méltatlankodása, hogy miért én, és miért nem ők. Már ezért bármikor megéri :).
