Épp a következő záróvizsgámra készülök, és meglepett, hogy A lélek betegségei című igen méretes hőseposz (több mint 800, A/4-es méretű oldalka), micsoda öniróniával és cinizmussal határozza meg a normalitást:
Normális állapot
Domináns tünettan: Károsodás nélküli munkahelyi, szociális és szexuális működés legalább egy vagy több éven át, mely alatt az egyén mentes mindenféle neurotikus vagy pszichotikus tünettől, pl. szorongástól, depressziótól, hallucinációtól vagy téveszméktől. Az ítélőképesség jó, az önértékelés magas. Kialakulásának ideje: világrajövetel. Előfordulása inkább a huszadik század első felére tehető, megjelenése manapság már ritka.
Na kezeket fel, aki ezek után azt mondja magáról, hogy ő bizony normális :).
