Mostanában olyan rengeteg szabadidőm van, hogy filmtörténeti hiányosságaimat pótlom rendszeresen. Merthát mi nekem az a szakdolgozat - záróvizsga - felvételi kombináció amit a következő két hónapban folyamatosan bemutatok... Szóval az állandó filmnézés valójában a "ne őrüljek bele" stratégia része.
Úgy gondoltam, hogy egyrészt rágyúrok a klasszikusokra, másrészt pedig a dán (skandináv) filmekre ebben a két hónapban. Ez előbbi azért, mert vannak filmek, amiket ciki ha nem láttál, utóbbi meg a saját perverzióm, amiből szerintem fogok alakítani egy néhány bejegyzéses sorozatot. Szóval a klasszikus vonalnál maradva, valahonnan felmerült bennem a Fame ötlete. Merthogy még nem láttam, de eléggé kult - persze az 1980-as, eredetire gondolok. Azt vártam tőle, hogy a kortársaihoz - Hair (1979), Grease (1978) - hasonlóan valami könnyed kis szórakozás lesz. Hát csalódtam. A történet szerint van ugye AZ iskola, a New York High School of Performing Arts, ahova csak a hihetetlenül kivételes tehetségű srácok jutnak be, és tanulnak ott 4 évet azért, hogy utána igazi előadóművészek legyenek. A film az első meghallgatástól a végzésükig mutatja be néhány nebuló életét, de bár ne tenné... vagyis ne így. Hiába két órás a film, ha egyszer van hozzá 7 (fő)szereplő meg 4 év, amin át kell suhanni. Senki nem kap többet egy, max két jelenetnél, aztán ágyő, több nem fér bele. Szerencsétlen néző meg csak kapkodja a fejét, hogy akkor most ki ez a csaj? Az aki az előbb? Ja nem, ez már egy másik, az táncos volt, ez meg énekel. Vagy lehet hogy attól mégis ugyanaz? Fogalmad sincs. Akár egymástól teljesen független jelenetek is lehetnének. Néhol egy-egy figura csodával határos módon ennek ellenére képes jellemfejlődést bemutatni, de még milyen didaktikusan... Néhány pillanatképet kapunk a hírnév árnyoldaláról, meg arról a rögös útról, ami odáig vezet, de ezek mintha nyom nélkül eltünnének. Se a szereplőkre nincs hatással, se a történetre. Mármint... van egyáltalán történet? Nincs. Felveszik őket, elvégzik a négy évet, aztán a végén "elballagnak". Mindezt sok tánccal és zenével. Ki mondta hogy ez a film kultikus? És miért mondta?
És ezekután képes voltam megnézni a 2009-es remake-et. Igen, mert egy ilyen mazochista állat vagyok. Nem tudom mit vártam. Esetleg azt, hogy volt 30 évük arra, hogy felismerjék az eredeti hibáit, és valamit talán csiszoltak rajta. Hát mégcsak véletlenül sem. Értem én, hogy remake, de néhol még a snittek is ugyanazok! A kreativitásuk meg kimerült annyiban, hogy a karaktereket egy kicsit összekeverték, aki az eredetiben fehér kislány volt, az most fekete kisfiú lett. És még a zenék se olyan jók benne, hogy érdemes lenne emlékezni rájuk - vagy megemlékezni róluk.
Mindenesetre egy kultusszal leszámoltam, és most már nyugodtan mondhatok róla véleményt, mert tudom miről beszélek.
