Ha egy kurzust hallgatnak mondjuk kétszázan, akkor nincs az a tanár, aki a nyakába venné ennyi diák végigszóbeliztetésének a nyűgét. Hát nagyjából ezért volt az, hogy az alapképzésen talán egyetlen szóbelivel jutottam túl - de ott is csak én akartam javítani. Viszont a mesterképzésen már kevesen vagyunk, a tanárok meg elkezdték a szóbeliztetést preferálni. Nem kell az írásunk megfejtésével gyötrődni, gyorsabb is a dolog, kényelmesebb, és mostanában valahogy megnőtt a tanáraink motivációja arra, hogy megismerjenek minket. Részünkről kocsmázás keretében is mehetne az ismerkedés, ők mégis ragaszkodnak a vizsgákhoz.
Viszont amíg az írásbeli vizsgára csak egy jegyet kapsz valamikor hetekkel később, addig a szóbeli vizsgán a tanárok kényszert éreznek arra, hogy a teljesítményedet ne csak egy jeggyel értékeljék, hanem meg is indokolják azt a jegyet. Engem meg időnként szórakoztatnak, időnként meg felháborítanak ezek az értékelések. Egyik kedvenc oktatóm valami hasonlót szánt dicséretnek legutóbb, miután a sokmenetes fogolydilemmák esetében legeredményesebbnek bizonyuló stratégiával szórakoztattam:
Hát igen, tulajdonképpen ezt nem mondtam el órán, és a könyvben sem volt benne, csak kíváncsi voltam, hogy rájössz-e. Nyilván nem vártam, hogy megmondd, ha egy játékként tekintünk a sokmenetes fogolydilemmára, akkor annak is van Nash-egyensúlya. De látom, hogy a benned lévő naiv szociálpszichológus jó irányba tapogatózott ezzel a túl kemény és túl lágy tit for tat stratégiával, én megadom neked az ötöst.
Na most hogy ezt így leírtam, hirtelen a napnál is világosabb lett, hogy a sokmenetes fogolydilemmának is van Nash-egyensúlya, hát perszehogy, én hülye. De erre akkor és ott esélyem nem lett volna rájönni. Az viszont rosszul esik, hogy a mesterképzésem közepén még mindig naivnak minősítik a bennem lévő szociálpszichológust. Szeretem azt hinni, hogy több köze van már a tudományossághoz, mint a naivitáshoz. Az más kérdés, hogy egy félév után a játékelmélethez tuti nagyon naiv vagyok még.
A másik vizsgám kevésbé volt szórakoztató. Nem is ecsetelném hosszan a témát vagy a tartalmat, inkább csak az értékelést idézném:
A vizsga első felében még fel tudott idézni némi tényanyagot, de később már nem, és ez meggátolta abban, hogy gondolkozzon a további kérdéseken. Egy hármasnál jobbat nem tudok adni.
Egyrészt csessze meg a hármasát, sokkal többet tudtam annál, de idézném a kérdését, amire sajnos nem sikerült érdemben reagálnom:
Kérem elemezze szervezetpszichológiai szempontból a ferences és domonkos rend rivalizálását a XIII. században.
Még mielőtt azt hinnéd, hogy ez egy korrekt kérdés, szeretném leszögezni, hogy nem az. Még csak az anyaghoz sincs köze. Majd mikor kicsit elkanyarodtunk a történelmi források hitelességének témája felé (ami újfent mennyire releváns már...), felemelte az indexemet és megkérdezte: Ez az index forrásnak minősül? Hát mondom naná. De nem! Ez az index nem forrás addig, amíg egy történész fel nem használja forrásként! Ja, a tv sem tv addig, amíg valaki elé nem ül, és nem nézi.
Szóval hiszem, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor a tanárok elleni erőszak megengedett.
