Nő vagyok, bármilyen tárgy iránt képes vagyok érzelmeket táplálni. Különösen igaz ez azokra, amik fontosak, nem vagyok teljesen tisztában a működésükkel, ezáltal "hatalmuk van felettem" érzést generálnak. Ennek a legjobb példája a laptopom. Félelemmel vegyes tisztelettel nézek rá, soha nem emelem fel vele szemben a hangomat, és mindig kedvesen megsimogatom, ha valami nem tetszik neki. Nem vívhatom ki a haragját, mert ha magamra hagy, akkor nekem nyilvánvalóan végem van. Függök tőle.
Négy éve vagyunk már együtt, érettségire kaptam, ő az első olyan gép, aki csak az enyém. Ezt most nagyon halkan írom le, meg ne hallja, de azért én érzem már rajta a kort. Nem olyan kis fiatalos már, egyre hangosabban zúg, egyre jobban melegszik. Igazából nagyon nem zavart ez az állapot, gondoltam azért elleszünk még egy ideig. Majd harminc egyszer csak írt egy posztot, hogy ő bizony kitakarította a gépét, és milyen szuper lett. Én meg csak úgy elméleti szinten megjegyeztem, hogy ez valószínűleg az enyémnek se ártana, tekintve, hogy szokásom pl ágyban használni.
Nem gondoltam én annyira komolyan, hogy valaki tényleg foglalkozzon ezzel, vagy legalábbis meg sem fordult a fejemben, hogy egy ilyen elejtett félmondat nyomán majd kapok segítséget. De kaptam. Szóval örök hálám a Gépembernek és a blogjának. 475 forintomba, és nagyjából 20 percembe került a művelet végrehajtása, de csak azért tartott ilyen sokáig, mert tényleg nagyon óvatos és körültekintő voltam. Anya nagyon érdeklődött a géptisztítós projektem iránt, egyrészt mert az ő gépe bár újabb mint az enyém, de jóval hangosabb, és még jobban melegszik, másrészt meg azért, mert nem nézte ki belőlem, hogy nyugodt szívvel szétszedem a gépemet, és nem teszek tönkre semmit. Én meg nem bántam, hogy érdeklődik, mert azért mégiscsak informatikus - még akkor is, ha önszántából szét nem szerelne egy laptopot - engem meg megnyugtatott, hogy csak nem hagyná, hogy nagy hülyeséget csináljak.
Pillanatnyilag hihetetlenül büszke vagyok magamra, mert megcsináltam, teljesen egyedül, kiszedtem az összes kis mocskot belőle, csili-vili lett, és olyan halk... néha aggódom, hogy vajon tényleg történik-e bent valami. Szóval fantasztikus, köszönöm, megint :).
