Megvolt és nagyon jó volt. Röviden ennyi :). Nem is tudom, hogy miről írjak, hosszú volt a hétvége, iszonyatosan kimerültem a végére, de minden percét élveztem.
Azzal kezdődött az egész, hogy múlt héten rengeteget takarítottam itthon, meg tervezgettem, mert egy baráti látogatás volt az egész hétvégének a kerete. Három egyetemi csoporttársam/barátnőm jött el hozzánk "vidékre", és hát készülni kellett. Ki hol fog aludni, mit fog enni, és mit fogunk csinálni. Az utolsóval volt a legkevesebb gond, mivel a hétvége fő eseménye a tokaji fesztivál látogatás volt.
Péntek délután érkeztek meg a lányok, tartottunk egy kis Miskolc-városnézést - még engem is meglepett, hogy helyenként milyen jól néz ki az Acélváros :). Este teraszon fröccsözés volt, éjfélkor megleptek ajándékokkal, amit én hosszú percekig nem értettem, hogy mégis mit akarnak tőlem... aztán csak leesett, hogy igen, megint egy évvel öregebb lettem.
Szombat délelőtt indultunk Tokajba. Az állomáson összeszedtünk még egy barátnőt, akit aztán Tokajba érve el is hagytunk, és csak hazainduláskor futottunk vele össze legközelebb. Tokajban kerestünk egy szimpatikus pincét - igazából én mindig oda megyek. Nem a legolcsóbb, de talán nem is baj. Bármennyire is termelői ár, a 2 liter/500 ft talán mégiscsak túl kevés. Ebben a pincében 900ért adnak 2 litert - ilyenkor Tokajban 2 liter az egység, nincs más - és nagyon finom. Idén a hárslevelű volt a sztár nálunk. Sajnos iszonyat meleg volt, mi meg csak ittuk a fröccsöt, de szerencsére a jó bor nem okoz komoly fájdalmakat - sem aznap, sem másnap.
Miután kellően vidám állapotba kerültünk, bementünk a fesztiválra is. Előre kiírtuk a programból, hogy mikor milyen koncertre kell mennünk. Elég szoros beosztást készítettünk, és egészen meglepő, milyen jól tartottuk magunkat hozzá. Magashegyi Underground koncerten kezdtünk, ami azért nagy kedvenc, mert a zenekarnak nagyjából 3/4-e a régi Kaukázus, és ezzel mindent elmondtam :D. Utána Barabás Lőrincre mentünk. Nem volt velük az egyik korábbi énekes, Sena. Erre vonatkozott az alábbi párbeszéd:
Barátnő1: Hol van Sena?
Barátnő2: '94-ben meghalt a versenypályán.
Hát nem mindenki Lőrinc rajongó :). Utána mentünk Óriás koncertre. Hát hogy én ezt eddig miért nem ismertem... imádom. Új szerelmeim. Iszonyat jó koncert volt. Még viszonylag korán volt, 6 körül, kevesen voltak, így megszálltuk az első sort és hatalmasat buliztunk. Óriás után meghallgattuk az Iron Maidnem beállását, de mennünk kellett mert már várt ránk a Quimby, amit az egész nap fénypontjának szántunk. Egyik barátnő volt olyan hihetetlen jófej, hogy rendszeres agymenéseinket videó formájában rögzítette, amiket tegnap végignézve megállapítottuk, hogy ezek örökre összekötnek minket, mert soha nem kerülhetnek nyilvánosságra. A Quimbyn nagyjából 5-6 videót is csinált. Egy isteni klippet lehetne azokból összevágni, és betegre nevetném magam rajta, ha nem mi lennénk ott...
Quimby után Depresszióra mentünk volna, de fél szám után ott hagytuk. Kiderült, hogy mi nem szeretjük a Depressziót... jobb később mint soha :). Aztán Brains-re mentünk, amit nem ismertem eddig, és ezután sem fogok sokat bulizni rájuk - nem jött be. Szerencsére nemcsak nekem nem, a négyfős társaságból 3-án hagytuk ott. Aztán a Fish! koncertjén gyűltünk össze újra mind, ami sajnos túl sokat késett, így csak pár számot hallottunk tőlük. Várt ránk a nagykoncert, Ákos. Hát őt is csak egyikünk szerette, de azért mentünk... vitt a tömeg :). Annyira nem is volt rossz, de még mindig nem vagyok Ákos-rajongó. Eddig volt a tervezett programunk, ezután az volt a terv, hogy keresünk valami táncolós zenét reggelig, illetve az első vonatig, konkrétan 5.20-ig. Na ez a táncolós buli volt a Rewind. Palotai és MC Zeek. Utánaszámolva... kb 4 órát buliztunk rájuk. Elméletileg mi nem szeretjük az ilyen zenét... ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk. Azóta is csak azt emlegetjük. Aztán vasárnap reggel haza, és ágyba bedőlés. Dél körül keltünk, de olyan pocsék állapotban voltunk, hogy még kinevetni se volt erőnk egymást. Nem volt semmi hangunk, minden porcikánk fájt... de legalább másnaposság nem volt.
Aztán a lányok vasárnap este hazamentek, de még hétfőn is ramatyul voltunk mind. Ez van, nem vagyunk már 18 évesek :). Meg igaz az is, hogy 17 órát buliztunk végig megállás nélkül... Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a szülinappal, és a fesztivállal is. A Hegyalja nem egy nagy fesztivál, mondhatnám kicsi, de eddig mindig itt voltak a legjobb bulik.
