Nem akartam egy az egyben megosztani ezt, de muszáj, annyira vicces.
Van egy srác, akivel kb 2 és fél éve találkoztam egyszer. Akkor voltam gólya az egyetemen, valamikor az első félév elején találkoztunk. Ilyen chates ismeretség volt, elég sokat dumáltunk előtte msn-en, szimpatikus volt, kissé művészféleség, akkor azt hiszem éppen valami filmkészítős szakra járt. Lényeg a lényeg, egyik este teljesen spontán módon rákérdezett, hogy találkozunk-e, én meg azt mondtam, hogy adjon fél órát elkészülni. Adott, találkoztunk a Nyugatinál, egy közeli borozóba mentünk. Ittunk, dumáltunk, kellemes volt, kaptam tőle egy szál vörös rózsát - ami sokkolt. Aztán elindultunk haza, meginvitált magához, természetesen visszautasítottam, majd a metrónál elváltunk. Néhány éjszaka még álmomban kísértett a vörös rózsa, egyszer még megpróbáltunk találkozni, de akkor az nem jött össze, egy ideig még néha beszélgettünk, aztán kb a félév végére már teljesen megszakadt a kapcsoltunk. Nem igazán bántam, a beszélgetéseink során azért néha éreztem, hogy valami talán nem teljesen stimmel a sráccal. Szóval, ez már nagyon régen volt, teljesen elfelejtettem. De az msn listámon még ott volt a neve, mert nem haragban váltunk el, nem volt okom törölni. Így történhetett meg, hogy ma este rámírt.
És akkor ezt most szó szerint idézném, mert elveszne az egésznek a varázsa :D.
Ő üzenete:
szia bocsánat hogy megzavartalak a létezésedben... kiváncsi vagyok hogy te az a huncut xy(itt a nevem szerepelt) vagy-e a blues szobábol ahol már én se jártam évek óta...
Én üzenete:
huncut? jesszus, tudni se akarom, hogy milyen nyomokat hagytam... amúgy igen
Ő üzenete:
jahj felháborító vagyok.. bocsánat hogy huncutnak neveztelek.. viszont tényleg aranyos voltál.. és intellektualitás is szorúlt beléd emlékszem.. tényleg csak segnyalásbol irok mert totál részeg vagyok... szoval maximum reppect.. perrsze roosszul irok helyesen de ennyi
Én üzenete:
rendben, kösz a seggnyalást, értékelem
Ő üzenete:
és bocsánat hogy csak igy bejelentkeztem.. igazán édes kis ügyvédbojtárvoltál mikor láttalak
Én üzenete:
aha, akkor is pszichológiát tanultam
Ő üzenete:
tényleg most jut az eszembe.. azon belül is a büntető pszichologiát.. a büntető joggal kevertem..
Ő üzenete:
felháborító vagyok ma
Ő üzenete:
mindegy csak udvarolni akartam.. de még azt is elbazsom... nem kellet volna azt a mézes alma páleszt betolnom utoljára
Erre nem igazán tudtam neki mit írni, és ő sem erőlködött tovább a társalgás folytatásán. Büntető pszichológia mint olyan nyilván nem létezik, bár nem teljesen rossz a memóriája, akkoriban valóban nagyon érdekelt a kriminál pszichológia. Jó, még most is nagyon érdekel, csak azóta több a rálátásom a realitásokra.
Szóval, ez a kis magánszáma a fiatalembernek... egyszerűen és tömören: no comment.
