Vannak azok az ünnepek, amik bizonyos életkor után tulajdonképpen értelmüket vesztik. Nem nagyon van ezen mit magyarázni, a Mikulás egyértelműen ilyen. Van az a pont, amikor a szülő már hiába próbálkozik a nagyszakállú, piros ruhás vénember sztorival. Ilyenkor ezek a szokások, vagy kihalnak, vagy átalakulnak. Lehet olyan család, ahol egészen addig szüneteltetik ezt az ünnepet, amíg nincs megint olyan korú gyerek, akit lehetne hülyíteni. Lehet olyan megoldás is, hogy csak a körítést hagyják el, de a december eleji édességdömpinghez ragaszkodnak - elvégre ki kell valamivel húzni Karácsonyig ebben a nagy hidegben.
Meg létezik az a megoldás is, ami a mi családunkban dívik, szakszóval azt hiszem átkeretezésnek hívnám a jelenséget. Immár több mint 2 éve, hogy a család minden tagja nagykorú, a hagyomány mégis picit korábbra nyúlik vissza. Családunkra jellemző, hogy szeretjük a nagy összejöveteleket és a jó hangulatot, az ilyen szeánszoknak pedig elengedhetetlen tartozéka a jó bor. Éppen ezért ideális Mikulás ajándék az egész család számára a december eleji pincelátogatás. Ilyenkor összejön mindenki, idén 14-en voltunk, bérelünk egy kisbuszt (hogy senkinek ne kelljen sofőrködnie), és keresünk egy Tokaj vagy Eger közeli pincét (szerencsére mindkettő közel van). Tavaly Mikulásra mindenki kapott egy laposüveget belegravírozva a keresztnevével, hogy a buszút nehogy unalmasan (értsd: józanul) teljen. Vannak jól bejáratott pincéink, ahol a legjobb borokhoz a legjobb ételeket is elkészítik, az élmény pedig feledhetetlen. Olyannyira, hogy nemcsak Mikuláskor ismételjük meg, hanem egyéb, sátorosnak kikáltott ünnepeken is (bizonyos születés- és névnapokon).
A diszkrét lerészegedés után pedig hazafelé a buszútra már hosszú évek és pincelátogatások tapasztalatát magunk mögött tudva lett összeállítva egy válogatás CD Republic, Edda, Beatrice, P-Mobil és hasonló klasszikusok slágereiből - szigorúan csak azok, amiket mindenki tud énekelni.
Boldog Mikulást mindenkinek! Az enyémre nem panaszkodom :).
